Minden évben megrendezik a Dobos Farsangot és a Győri Ütős Fesztivált, ahol hazai hangszerboltok, hazai dobosok mutatják meg magukat a nagyközönség előtt. Emellett még van egy, vagy talán kettő hasonló rendezvény azoknak, akik szeretik a dobokat. Viszont van valami baj, a hazai ritmus élettel. Van nekünk Dobos Magazinunk is, hozzáteszem, a hangszerbolti eladók több mint fele nem hallott még róla. Tipikus magyarság jellemzi mind az újságot, mind a fesztivált: a már jól bevett "sztárokat" tesszük előtérbe, és nincs háttér! Körül-belül hat darab "sztárdobos" dobos van, és mindig ők vannak a címlapon, ők a sztárvendégek, ők A dobosok. Zenekar nélküli magányos fellépők, akik csak dobszólóznak egész évben. Én ezt amúgy sem szeretem, mert így az ember szinte azt üt amit akar ha nincs zene. Én nem nagyon értem ezt. Kétségtelen, hogy nagyon jó dobosok, és nagyon jó tanárok, és sokan lettek nagyok a kezeik alatt. De ebben az országban nagyon sok kib...szott jó dobos van. Ahány dobos annyi technika, felszerelés, és kultúra. Nem értem miért nem színesítik a hazai dob életet, ha már megteremtették??
Minden nagyobb külföldi cég csinál évente bemutatókat. Nem véletlenül van az, hogy minden évben más dobosokat hívnak meg. Az lenne a célja a dobos találkozóknak, hogy az emberek megismerjék egymást, elbeszélgessenek tapasztalataikról, és elmondják vagy megmutassák véleményüket a nagyobb zenekarok dobosai. Elvégre, nagyon sok olyan zenekar van, ahol van dobszóló minden koncerten.
