NagyHunorAttila

 Minden évben felkér a MH minket, mint zenészek, vagy zenekarban játszó embereket, hogy írjuk le az év végén, melyik lemez tetszett a legjobban a búcsúzó esztendőben. Kipróbáltam valamit idén, ami bejött...

Én úgy gondolom, ha egy zenész megír egy lemezt, akkor az tetszik neki a legjobban, mert amit megalkot, az ő maga. Meg amúgy is, az milyen beszéd lenne egy zenekartól: csináltunk egy lemezt, de elég szar lett, ellenben mások sokkal jobbak. Ez nekem olyan mintha valaki a saját csemetéjét hasonlítaná össze mással. "Hát fiam elég gyérül sikerültél, ellenben az a másik gyerek, az csodálatos." Az én kedvenc lemezem a Beatricétől a Vidámság és Rock n Roll, mert én is részt vettem a megalkotásában, és természetesen a listamánián ezt írtam be elsőnek. Nem csak én voltam ilyen "önző", még sok más kolléga is. Persze, hogy jöttek a kommentek, hogy van bőr a képünkön, meg ilyenek. :)

... nekem 2011 legjobb albuma akkor is a Vidámság és Rock n Roll, mert mi csináltuk, az én munkám is benne van. 

Szóval, önző vagyok? és egoista? Rendben! az vagyok!

VIDÁMSÁG ÉS ROCK N ROLL! 

Nem rég elkészült a youtube oldalam is, amire már raktam fel pár videót. Nem mondom, hogy remek minőségűek, de a lényegre törőek. A legfontosabb célpont az volt, hogy közelebb kerüljek a hozzád. Be tudj nézni a kulisszák mögé. (fasza kis nyálas duma, mi?) Most nem a zenekar a lényeg, hanem én. 

A másik cél az volt ezekkel a videókkal kapcsolatban, hogy a felszerelésemet is be tudjam mutatni. Azok közé tartozom, akik imádják a saját hangszerüket. Magyarországon kevés emberről mondható ez el. Sokszor a dobos elkéri az elő vagy utó zenekartól a cuccot, hogy ne kelljen fölpakolni, meg átszerelni, meg hasonlók... Utálok a hangszerem nélkül játszani, és amúgy is, miért kéne, hogy egy másik dobon játsszak, ha egyszer ott az enyém? H. Berci 100 buliból, 10szer használta a saját dobját... tudom, mert én voltam a roadja. undorító. Ki látott már olyat, hogy a Metallica az előzenekar dobján játszott??

A dob Getsch Katalina Maple. Iszonyat jó cucc. Jöhet bárki ilyen meg olyan bőrökkel, ezen a dobon mindegyik jól szól. De nem úgy, hogy hát nem rossz, hanem nagyon jól. Én Remo Pinstripe bőröket használok a tamokra, a pergőre Evans EC-t, a lábdobokra pedig Remo powerstroke pro-t. A cinek Zildjianok, a 4 beütő Avedis, a ride A Custom Ping Ride, a 2 china pedig K Kustom és Oriental. A lábgépek Iron Cobra-k, a verőim pedig Csibi Stickek. 

x Szevasz!

H Szevasz!

x Hallom újra indult a blogod.

H Hát jah, úgy valahogy, talán, remélem, asszem, lehet.

x Ilyen bizonytalan vagy?

H Csak próbálom felvenni a világgal a ritmust.

x Most akkor mi van a nagyhunorattila.blog.hu-val?

H Igazából nem szűnt meg, csak én nem írtam bele.

x És miért nem?

H Pff. tudja a pék. Néha gondoltam rá, hogy írjak bele, de az én blogom. Néha megjön a kedvem, néha meg nem jön meg. Lett volna miről írni. A nyári turné, fellépések, hatalmas partyk, szerelem, de hát ha nincs meg az igazi inspiráció? Így legalább hiteles.

x És most meg van az igazi inspiráció?

H Igen.

x és mi az? Megint jegyet kapsz rá?

H Mondhatjuk. Bár a tanár úr kikötötte, hogy ne az utolsó pillanatban legyen felbszva két poszt, és basszus nekem pont mostanra jött meg a kedvem ezt írni.

x Mikor van a határidő?

H Milyen nap van ma?

x Hétfő.

H Akkor assszzem, taláááán, hoooooogy.... .... .... .... tudja a fszom.  Hagyadika van?

x ötödike. 

H Hú basszus, akkor holnap asszem.

x és mi lesz a második poszt?

H hát nézd meg! szokásos okoskodás magamról. szeretném azt mondani, hogy én nem azt csinálom, mint minden minden hülye, aki megtalálja a bekapcs gombot a rohadt laptopján, és leírja, hogy mennyire szar országban élünk, és mennyire gáz amerika, meg hogy kinek mennyi bevétele van. Nem én nem ezt csinálom. Én csak bemutatom magamat, hogy megjegyezzenek az emberek. és ha ezt elérem, akkor boldog leszek. ezért egoista vagyok? talán, remélem, asszem, lehet... Elkezdődött a folytatás....

Háát. A tegnapi koncert igencsak hosszúra nyúlt, de most nem azért mert nagyon élveztük a koncertet és nem akartunk lejönni a színpadról. Persze nagyon élveztük a koncertet és jó is volt minden, a hangulat is az egeket ostromolta. De hát a zenész is ember...

Történt, hogy 23 órán keresztül nem ettem semmi. Csak úgy poénból. Aztán ebédként leves, rántott szelet, rizs, és este koncert Orosházán, a Libamáj Fesztiválon. Mondanom sem kell, hogy nagyon finom ételek voltak, és mi éhesek is voltunk. Libacomb + párolt káposzta. uuuu. imádom. Ennyi kaja egy helyen. Hát nem nagyon fér el. Szóval valamit ki kell dobni az egészség érdekében. Körbenézek. Egy toytoy????? basszus. EGY TOYTOY? 5 perc múlva kezdés, másfél óra koncert, pakolás, 200 kilométer hazaút, úúúú bazmeg. No mind1. Optimistán bele a reménytelenségbe, avagy nincs más hátra mint előre, amúgy is enyhültek a dolgok. Viszont a koncert vége felé halmozottan tört elő megint, és még tudtam, hogy még tuti három szám van hátra, mert mindig azok az utolsók. De akkor jött még egy. na neee. itt van végem. Szóljak Viktornak, hogy most akkor gitárszóló én meg jövök mindjárt?? nem. mindjárt vége. már csak 3 szám, ennek mindjárt vége. NE DUMÁLJ MÁR BASSZUS HANEM KEZDJÜK EL AZ BÚCSÚ NÓTÁT!!!! Már csak 1 refrén, még énekel a közönség. VÉGE. Van zsepim is :) dobverő le, VIGYÁZZ, színpadról le, és még mindig csak egy toytoy van, na mind1, nincs más, én meg, háát... az ember néha még egy ilyen 1x1 méteres, undorító, büdös izének is tud örülni...

Szóval a jó tanács kezdő zenészeknek, hogy figyeljenek oda, hogy mennek fel a színpadra, mert nagyon keserves dolgokat tud művelni egy ilyen "fájdalom".

 A napokban kerestem olyan könyveket, amiket fel tudok használni a szakdolgozatomhoz, amelynek témája a magyar rock zene lesz a Kádár korszakban. (Miért? Nem ehhez van legtöbb segítségem??????)

A kezembe akadt egy Garázs címet viselő kiadvány. A Garázs a Magyar Rádió műsora volt a 80-as évek végén, 90-es évek elején. A könyvben pedig a beérkező leveleket adták ki nyomtatott formában. húúú. A levelek nagy része arról szól, hogy az írók, akik többségben kiskorúak voltak, elköltöztek otthonról mert a szülők nem engedték, hogy Pokolgépet hallgassanak, vagy elvették a zsebpénzüket, mert zenélni szerettek volna, meg hasonlók. Undorító dolgokat tud művelni pár szülő. A érdekes, hogy a könyv végére beszúrtak pár "anti-hallgatói" levelet, amiben leírják az a Garázst "nem hallgatók", hogy mennyire undorító ez az egész műsor. úúúristen. 

Ami abba a nemzedékbe bele ivódott, az még nem törlődött ki, és nem is fog. Mindig is utáltam azt, amikor valaki valamit teljesen eltilt a másiktól, legyen szó akár szülő - gyerek kapcsolatról, akár szerelemről, vagy bármiről. Az "elnyomó hatalom" persze mindig csodálkozik, hogy mé' nem megy a szekér úgy, mint másoknál, és csak néz nagy szemekkel, ha tönkremegy minden. Valami nagy szocializációs probléma az, hogy az ember, először másban keresi a hibát. Jobb esetben egyszer rájön, hogy lehet ő maga is egy fasz!

Senki ne értse rosszul ezt a gondolatot, ez egy vélemény, és nem az én környezetem bírálata!

 Pénteken voltunk Project for a Betted Dream koncerten. Gecijóvolt. Nagyon faszán éreztük magunkat a partyn, aminek a Dürer adott helyet. Ez a zenekar, mármint a PFABD szerintem nagyon tehetséges zenekar. Egy olyan műfajban játszanak, aminek én nem is vagyok a híve igazán, és nem is szoktam hallgatni, de őket nagyon szívesen bármikor. Főleg élőben. Oda figyelnek a mozgásra is, ami basszus, kibaszottúl hiányzik a legtöbb nagyképű lószar zenekarból. Miután lejöttek a színpadról jött még pár "nagy" zenekar, mint pl: Insane, Cadavares. Őszintén szólva, nem ismerem őket, és nem arra a pénteki estére terveztem az első közös éjszakámat velük, úgyhogy átzúztunk ZéPébe mulatni. Hát ez kurvajó ötletnek bizonyult. Nyolcan indultunk el a Dürerből, és 4en (Doda, Máté, Máté, én) érkeztünk meg. Hogy miért azt nem tudom, mert nekünk csak annyi "követelésünk" volt, hogy mind1 csak ne üljünk egy kocsmában. Nem mintha ez nem menne általában, de most más kellet. RISZA :). A társaság másik fele meg csak ülni akart, mert - reggel 5kor keltem, meg amúgy is szar a hely, meg messze van és egyéb siránkozások - bár nem tudom, hogy akkor mi a faszért nem otthon alszik az ember, ha fáradt??? Csak kérdezem, nem akarok bántani senkit. Az tuti, hogy nekünk jó volt az esténk.

Jól néztünk már ki. 19h előtt ittuk az első sörünket, és nem álltunk meg. A zépébe negyed12re értünk le. Sokadik kör volt. Basszus, sorra jöttek az ismerősök. Olyan emberek, akikkel régen majdnem minden nap együtt voltam. Ma már elképzelhetetlen lenne. Érdekes, hogy tökre megváltoztam hozzájuk képest. Nem rossz meg jó irányba, de bazmeg. Imádom őket a mai napig, de nem értettem, hogy miért ilyen furák. Rá kellett jönnöm, hogy ők ugyanazok. De én nem. Elszoktam tőlük. Hihetetlen. De nagyon jó volt találkozni a régi barátokkal. Nagyon jó volt. :)
Az egész party, nagyon jó volt!

 Az utolsó bejegyzés egy kép volt? Ráadásul 2 hete? Igen! Vállalnám ezt én büszkén, ha lenne mire büszkének lenni, de mi is történt ebben a 2 hétben, amire hátha büszke lehetek?!?!

Nos. Az ok, amiért nem írtam 2 hétig elsősorban az volt, hogy ez a blog elnyerte a Blogjelenség tantárgy ötös osztályzatát, és így már nem volt olyan ambícióm mint előtte, de persze magamban fenn tartottam, hogy akkor is folytatom, ha lezárnak. Hát íme...

Jövőhéten jelenik meg az új Beatrice nagylemez, a VIDÁMSÁG ÉS ROCK N ROLL. Meg volt a fotózásunk is, nagyon jól ment. Lévay Máté kedves barátom fotózott minket és meg vagyunk elégedve az eredménnyel. Kész van minden. Nyomdában van az anyag. A kis könyv is nagyon jól néz ki, mind belülről mind kívülről. Nagyon várom a megjelenést. 

 Szombaton a fotózás után hazajöttem. Az alvás reményében hajtottam le a fejem a párnámra, de nem jött össze. Beraktam egy dvd-t, és gondoltam, hogy amíg Nicolas Cage megvívja harcát John Travoltálval addig én mégis alszom egyet. Hát az ÁL/ARC című film nem jó alvásra. 2 óra alatt csak 4652884625 ember hal meg. Mind1.

A végére sem értem, mert indulni kellet az esti helyszínre. Hidaskürt, Szlovákia, 2 órás út, stb. A koncert jól sikerült, és az emberek is nagyon jót mulattak. Előadtunk egy új számot, a 80-as évek dagonyáját. Szerintem sikeres szám lesz...

Találkoztunk egy hamburgerrel Hidaskürtön. Kérdezték, hogy kérünk e CIGÁNY PECSENYÉT és bólogattunk. Imádom a cigánypecsenyét, főleg rajta a kakastaréjos szalonnát. AZANYÁD! Hoztak egy zsömlét, amiben volt egy szaftos hús. Mint később kiderült még véres is volt. Nem is volt rossz, sőt nagyon finom volt. De életemben nem láttam még ilyet. Mi lehet a neve? Pecsenyeburger, vagy Cigánymac? Érdekes gasztronómiai sajátosság.

Másnap már rendesen tudtam pihenni. Délután úgy aludtam, hogy az ébresztő alig tudott felébreszteni. De ha május 1, akkor tabán. Elég rossz idő volt, esett az eső reggel, aztán zuhogott az eső, aztán ömlött az eső, aztán elállt. Estére még a nap is beköszönt egy kicsit, bár olyan volt, mint a Nemes Laci szeme pár kör után. Homályos. Előttünk Skorpió koncert volt. Érdekes dolog volt a számomra, hogy az 50 perc műsoridőből 10 perc dobszóló. ők tudják. Amikor mi a színpadra léptünk, a közönség megkétszereződött, és rengeteg fiatal állt a színpad előtt.  A koncert megelőzően odajött édesapám hozzám, és a azt kérdezte, hogy ugye nem ittam sokat, és nincs baj. Persze nem volt erről szó, és ő is megnyugodott, és azt mondta, hogy most le kell zúzni mindenkit. Felmegyünk a színpadra, és megmutatjuk mindenkinek, mi az a Beatrice. Megmutatjuk, hogy hiába Feró 65 éves, mi nem nyugdíjas találkozó vagyunk, mint sok nála fiatalabb zenész kolléga. Sikerült... 

Sikerült kúrvajó koncertet csinálni, a zenekar is jól teljesített. Sok jó visszajelzést is kaptunk, Lévay Máté pedig 700 képet csinált a buli alatt. Jól esett meginni pár sört is, csak az a baj, hogy vasárnap volt, és másnap hétfő... Mindenesetre, remélem jövőre ha lesz május elseje, akkor a Tabánban találkozunk. 

 Az elmúlt hét teljesen zsúfolásig megtelt nekem. Minden napra jött valami nagy dolog, aminek apró vonzatai is már soknak bizonyultak a számomra. Ez az egész társult egy nagy kialvatlansággal is, amit nem bírtam orvosolni. Keddtől kezdődött a rohanás.

Még hétfőn buliztam a ZéPébe, akkor volt az ominózus kidobós party, kedden próba, aztán suli és Junkies. De már olyan fáradt voltam, hogy állva el tudtam volna aludni. Szerdán suli, este próba. Csütörtök pihi nap, gondoltam, de nem az lett. A szokásos focit azért nem hagytam ki, de még mindig totál kimerült voltam. Foci után próba.

A péntektől vártam a lazítást. Dodinak a ballagása volt délután, utána party ezerrel, ivászat, kaja, pia, nők, haverok. LETT VOLNA. Ha szombat reggelre nem szervezünk zenekari fotózást. Nem volt mit tenni, a képeknek már régen el kellett volna készülniük. A ballagási party egyébként jól sikerült. 20 részeg és 1 józan arányban állt a társaság. Én a rossz oldalon álltam = én voltam az egyedüli józan. De a szombati nap jól sikerült, így megérte. Lévay Mátét kértük meg a fotózásra, és látva a képeket is megelégedés van bennünk. 

A hétnek még nem volt vége...

 Tagnap véget ért a blogjelenség címet viselő tantárgyam. Az első posztban leírtam, hogy ezt a blogot kellett megcsináljam a jegyalkotás érdekében. Ötöst kaptam. ( Most ezt a gondolatot nem folytatom, mert nem akarom nagyképűnek, vagy túl szerénynek tartatni magam.

A nagyhunorattila.blog.hu - nak még nincs vége. A tantárgynak is valami hasonló célja volt, mivel én folytatom a blogot a lezárás után is, a tantárgy már sikeresnek mondható. Remélem, lesznek mások is, akik a továbbiakban is rendszeresen posztolnak. 

 Miután kibasztak a ZéPéből, úgy gondoltam, hogy még így sem hagyom ki másnap a Junkies koncertet ugyanott...

Nos, utoljára talán tavaly voltam Junkieson, de lehet hogy van már kettő éve is. Akkor még négyen voltak a zenekarban. Schvéger Zoli volt még a dobos, de tudtam hogy ő kiszállt, és most a Kistehént erősíti. Kíváncsi voltam az új emberre, de arra nem számítottam, hogy öt ember lesz a színpadon. Hát csodálkoztam is.
Csenge, aki régi jó barátom, mellesleg nagy Junkies fan amióta ismerem, azt mondta Leventének hívják az ötödik tagod, és már vagy fél éve a zenekar tagja. Néztem a srácot, cigi a szájába, lazán tartva a gitár, láb a monitoron, AHOGY KELL! A játéka is nagyon fasza volt. Amúgy Sajti Leventének hívják a srácot, és gratulálok neki!

A zenekar most is kiváló koncertet csinált. A ritmus szekció is elég jó. Régóta most érzem úgy, hogy a zenekar megtalálta az emberét a dobokhoz. Bár, én szerettem az előző dobosokat is a Junkiesba, de abban a bandában most van a legjobb ütős. Elővettek pár rég hallott számot is, szerintem jól tették. Nagyon jól éreztük magunkat, én biztosan. A következő koncertre biztos nem fogok ennyi időt várni!

Lehet bármilyen rendszer bármilyen kor, viszlát valahol, valamikor!

 Hát egy így van. Jól ki lettünk baszva a ZéPéből. nem Ragoznám túl a témát. 

Egy 160 kilós köcsög izomagyú fasz! Aki eljön egy Bikini koncertre, és elkezd balhézni, mert annyi agya van mint az kúrva anyjának! Hát dögöljön meg ilyen "harcos". A legundorítóbb, hogy egy 50 kilós, 20 éves csajt is lefejelt ez a senkiházi tróger. Hihetetlen, hogy elszaporodtak a disznópatkányok! 

NYISSÁK MEG ÚJRA A TAJGETOSZT!

 Ma, vagy inkább tegnap este Egerben volt koncertünk. Most hajnali negyed öt óra van, most értünk haza, és nem éppen egy italozással teli pár óra van mögöttünk, hanem az igazi rock and roll.

Kezdem avval, hogy Egerben a sportcsarnokban játszottunk. Ossian, Kárpátia, Beatrice. Mi voltunk a záró-akkord, 10 helyett egy pici csúszással fél11kor kezdtünk bele a buliba. Nagy hangulat volt. Régi ismerősök a színpad előtt és az öltözőben. Üres sörös dobozok a földön, telik a kézben, a kezemben. Az utolsó korty Johnny Walkert is elkaptam. Elindultunk haza. Még az autópályáig nem jutottunk el, bekanyarodtunk egy benzinkútra, hogy megitassuk olajjal, a kiszáradt gépjárművünk motorját. Közben huggggyozás a bokorban. Egy csipsz, egy sör. Mehetünk. Fenn vagyunk a pályán, padlógázon. persze... lett volna... haha. Négyen voltunk az teherautóban, hátul a nem kevés cuccunk. Az egy dolog, hogy nem gyorsul az autó, mert szegény már lefutott az évek alatt elég kilométert. Volt nekünk gyönyörű szép buszunk is, dvd lejátszóval, hűtővel, ÁGGYAL, asztallal, de ellopták. ez hosszú sztori. ott tartottam, hogy a buszban... Valami koppan, talán leesett valahonnan, égett szag az autóban, és ömlik valahonnan a füst be (is). Félre álltunk, megnéztük, az autó közepén ért véget a kipufogó... szép. A csapat másik fele nem messze volt előttünk, rájuk csörögtem, hogy álljanak meg. Mit ad isten, épp egy benzinkút előtt jártak (köszönöm!!!), ott várták, hogy mit hozunk ki a mi kis drága mercinkből. Megpróbáltunk elindulni. hátbazmeg. A füst ellepte az utasteret. Jött be mint az állat, és egymást sem láttuk. Két ablak lehúzva, plusz az toló ajtó nyitva. Borzalom. Tíz kilométer a benzinkút. Mintha egy óra alatt tettük volna meg, mert majd meg fulladtunk, és hetvennel mentünk. De oda értünk. Telefonálgatás, először édesanyámnak, hogy lehet, hogy értünk kell jönnie. Aztán hívtuk az autó tulaját, hogy most mi a fasz legyen. Két órát ültünk a kúton, jött értünk egy másik autó. Vácrátótról. Nagy sztorizás ment, az összes régi zenekaros történeten újra röhögtünk. Közben meg is vacsoráztunk, megnyílt egy üveg bor. Viktornak úgy jön a dugó a palackból, mint a Aladdinnak a Dzsin, és olyan gyorsan tűnik el mint Jerry, mikor meglátja Tomot. Szóval ott is volt hangulat rendesen. Mi lehetett a kutasok fejében, amikor megjött egy zenekar, egy autóval, amiből ennyi füst ömlik ki, mintha egy hetvenes évek beli Omega koncert lenne odabenn. A fele részeg, de legalább fogyasztanak... 

hát jó este volt. de komolyan... :)

 Széles Tamás tanár úr érdekes feladatot adott fel házinak. Írj egy mesét... (a tantárgy neve: BESZÉDTECHNIKA...) 
Íme az én remekművem (nem szóról szóra mert a Tanár úr el teccette venni az eredeti példányt amiből csak egy (1) darab volt...)

Lehetetlen megkapni minden lányt
Írta Nagy Hunor Attila meséje 

Hol volt, hol nem, Európa szívében, Magyarországon, annak is a fővárosában egy költő. Hasonlóan a kor többi írójához, ő is főként a kávéházban üldögélt egész nap és írogatta verseit. Legjobban Goethe - t és Gogolt szerette olvasni, belőlük merített ihletet. 
    Egy napon, ugyanúgy mint az előtti reggelen, besétált a Vörösmarty téri Gerbaudba. Kért egy Kávét, egy krémest, egy limonádét és belemerült Goethe egyik könyvébe. Az egyik passzuson elgondolkodott, hogy a nagy német költő, az ő mentora, mit is gondolhatott, amikor e szent sorokat leírta. De történt valami ami megzavarta Költőt. A Gerbaud cukrászda ajtajában megjelent egy nő. Fodros szoknyájába belekapott a szellő, rövid ujjú inge feszült kecses domborulatain. A Költőt kizökkentette a gondolataiból, pedig erre eddig még soha nem volt példa. A hölgy leült egy asztalhoz, és kért a pincértől két gombóc vaníliát. A költőnk a szemét nem bírta levenni róla. Hogy is tudta volna, amikor már régen nem volt nő közelében, és amikor mégis olyanra fordult a szituáció, a zavarodottság mindig elrontotta a pillanatot. 
   A hölgy elfogyasztotta a fagylaltot, és távozott. Nem tudott megnyugodni a Költő. Nem tudta elképzelni még egy órával ezelőtt, hogy miközben ő a világirodalom nagyjait elemzi, egy nő miatt így fel tud borulni. Kért egy Sherry-t. Megitta. Kért még egyet. Azt is megitta. Belebújt újra a könyvbe. Újra átjárta egész képzelőerejét Goethe filozófiai gondolata.
   De ekkor megjelent az ajtóban egy hölgy. Körülnézett a kávéházban, majd leült egy asztalhoz. A költő érezte, hogy szerelem ég fiatal szívében, ma már másodszorra. Valami ismét megmozdult benne. Az összes írónak még a nevét is elfelejtette. Szűknek érezte a cukrászdát, verejtékezett, és zavarba jött. Rágyújtott egy cigarettára, és nézte csak nézte a hölgyet. Magában eltervezte, hogy oda lép a nőhöz, meghívja egy italra, sétálnak a parkban kézen fogva, csillagot választanak este, szerelmet vall neki, megkéri a kezét egy szép napon, Párizsba mennek nászútra, 2 gyerekük lesz az egyik lesz Schiller a másik Tolsztoj, és élnek amíg meg nem halnak. De ekkor a nő benyúlt a táskájába, elővett ő is egy doboz szűrőmentes cigarettát, egy szálat a szájába tett, és szívta volna de nem volt mivel meggyújtani. Körbenézett, ki az, aki még hódol e károsa szokásnak, és tudna neki tüzet adni. A Költő volt az egyedüli füstös a kávéházban, így hát felé indult el. A Költő érezte a vesztét. Bármit meg tett volna, hogy elkerülje a közelgő veszélyt, de már nem volt mit tenni, mert a hölgy ott állt előtte. Parfüm illata csak olaj volt a tűzre.
- Elnézést! Kérhetek tüzet?
A Költő érezte ahogyan elvörösödik, szíve sebesen dobogott, és majd szét akart robbanni legbelül. Nem tudott mit mondani, csak kifutott és menekült hazáig....

Teljesen megváltozott másnapra a Költőnk.. Új ihletett kapott a hölgyek iránt táplált érzelmeiből. Legújabb verses kötetének címe az lett, ami e mese tanulsága is: Lehetetlen megkapni minden lányt, de törekedni kell rá!

 Köszi meg vagyok. Éldegélek.

Igen voltam Amszterdamban. Nem tudtam, hogy ez címlapra fog kerülni. Nem is értem mit kerestünk a főoldalon, de nagyon helyes, hogy az újságírók így gondolták. Nem láttam a cikket, de ha tényleg azt írták benne, hogy "drogtúra" akkor az kicsit erős. Amszterdam tök jó hely, nekem bejött, bár szerintem azért legális ott a fű, mert kib..ott unalmas egy város... 

A suli? Meg van az nélkülem. Tavaszi szünetünk végéhez közeledünk sajnos. Mindenkinek jövőhéten lesz a szünidő. Ha felhívnék valakit most, hogy ugorjunk le egy sörre mind azt mondaná, hogy holnap suli van. Jövőhéten meg amikor engem hívnak majd én mondom ugyanezt. Na jó ez azért nem így van, mert a haverjaim bármikor kaphatóak pár sörre, és én sem vagyok a tanulás mintaképe.  

Csajok? Még mindig csak egy van, és még mindig Dodának hívják.

...akkor majd beszélünk! 

Csáó

 Minden évben megrendezik a Dobos Farsangot és a Győri Ütős Fesztivált, ahol hazai hangszerboltok, hazai dobosok mutatják meg magukat a nagyközönség előtt. Emellett még van egy, vagy talán kettő hasonló rendezvény azoknak, akik szeretik a dobokat. Viszont van valami baj, a hazai ritmus élettel. Van nekünk Dobos Magazinunk is, hozzáteszem, a hangszerbolti eladók több mint fele nem hallott még róla. Tipikus magyarság jellemzi mind az újságot, mind a fesztivált: a már jól bevett "sztárokat" tesszük előtérbe, és nincs háttér! Körül-belül hat darab "sztárdobos" dobos van, és mindig ők vannak a címlapon, ők a sztárvendégek, ők A dobosok. Zenekar nélküli magányos fellépők, akik csak dobszólóznak egész évben. Én ezt amúgy sem szeretem, mert így az ember szinte azt üt amit akar ha nincs zene. Én nem nagyon értem ezt. Kétségtelen, hogy nagyon jó dobosok, és nagyon jó tanárok, és sokan lettek nagyok a kezeik alatt. De ebben az országban nagyon sok kib...szott jó dobos van. Ahány dobos annyi technika, felszerelés, és kultúra. Nem értem miért nem színesítik a hazai dob életet, ha már megteremtették?? 

Minden nagyobb külföldi cég csinál évente bemutatókat. Nem véletlenül van az, hogy minden évben más dobosokat hívnak meg. Az lenne a célja a dobos találkozóknak, hogy az emberek megismerjék egymást, elbeszélgessenek tapasztalataikról, és elmondják vagy megmutassák véleményüket a nagyobb zenekarok dobosai. Elvégre, nagyon sok olyan zenekar van, ahol van dobszóló minden koncerten. 

 Elmaradtam az írásokkal. Nem írtam már egy ideje...

Az igazság az, hogy azóta nem történt érdemleges dolog, aminek itt lenne a helye. Volt azóta koncertünk is, meg volt jó pár esti dajdaj is, amik nem nagyon tértek el az ez előtti megosztásoktól. Nem akarom minden héten azt leírni, hogy milyen jót kocsmáztunk Dodával vagy Ákossal vagy bárkivel, mert abban csak én leltem meg a vidámságomat akkor, de te nem fogod elnevetni magad, ha itt olvasod. Bár nem is az a lényeg, hogy a nagyhunorattila.blog.hu-t olvasva megfulladj a nevetéstől, mert akkor vicceket írnék le. Ez az egész oldal csak azért van, mert kíváncsi voltam, hogy hány emberhez jut el ez az egész irka meg firka, amiket az agyam pont most álmodik meg, és az újaim bepötyögik a laptopba. Hát (háttal nem kezdünk mondatot) jól állok. Ezernél tart a letöltések száma... Nem nagy szám ami azt illeti, de nekem elég. Köszi. Pár év múlva talán utolérem az azpara napi nézettségét az összes letöltéseimmel. Ha meg nem akkor...

Már nem először kérdezték tőlem Beatrice rajongók, miként látom a zenekar mostani felállásával kapcsolatban azt, hogy én leszek - e a zenekar utolsó ritmus felelőse, vagy lesz nekem is utódom?

Erről én ezt gondolom, hogy 21 évesen ilyen kérdésekről beszélni nem fontos. Persze az ember (legalábbis én), mindig gondolkodik a holnapon, és próbál a mostani helyzethez képest fejlődést mutatni a jövőben. Az ország egyik leghíresebb zenekarában játszom, élén egy rock sztárral, egy példaképpel, egy legendával. Ő az édesapám. Lehet, hogy benne van a korban, de nem még bőven nem fejezte be azt, amit elkezdett sok évvel ezelőtt. Annyi mindent kaptam az édesapámtól, hogy ameddig ő szeretné, én addig fogom segíteni. Ez a zenekar nekem tényleg a családom. Laczik Fecó már akkor ismert, amikor én még elemibe sem jártam, és azt sem tudtam mi az a dob. Ők csinálták belőlem azt, ami most vagyok, legyen az bármi. 

Fogalmam sincs, mit hoz a jövő (szerencsére). Ettől izgalmas a party (az élet). Most boldog vagyok, és szentimentális a hangulatom. A jövőről annyit, hogy optimistán bele a reménytelenségbe! Minden jót adjon az ég!

Bohém - bohémia - bohémélet. 3 kifejezés, amivel már egy ideje játszadozom. Az egész úgy kezdődött, hogy Nemes Laci engem bohémnek titulált. Nekem meg megtetszett ez, és úgy gondoltam magamra veszem, bár nem pontosan tudtam, hogy mit is jelent. Egyszer rákerestem, és egy más fajta megállapítást találtam: bohémeknek egy vándorló roma népcsoportot neveztek, akikről azt hitték, hogy Bohémiából (Csehország) származnak. Valami ilyesmi. Nos, Csehországnak tényleg van ilyen tartománya, na de a bohém tulajdonság teljesen más. A szótárban így definiálják: rendezetlen életviszonyok közt könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, a társadalmi formákkal nem nagyon törödő, jó kedélyű ember, főleg művész. Ez viszont tényleg rám mondható... Az iwiwen még mindig Bohém a becenevem, volt egy zenekarom, a Bohémia, amivel a legjobb számunk a Bohémélet volt.

... a bohéméletben nincs határ!

Vasárnaponként majdnem mindig írtam blogot, de most kicsit ez nehezemre esik. A hétvégét szokás szerint Dodával töltöttem a 18. kerben. Pénteken a Pál-Ász nevű vendéglátó egység vendégei voltunk, szombaton pedig egy új kocsma nem hivatalos megnyitójára mentünk. Hát itt sikerült beba...ni. Feltaláltam (magam szórakoztatására) a dupla vodka és energia ital kombót. Alattomos egy keverék az biztos, feltétele, hogy szeresd az energia italt. A vodkát nem érzed és csak iszod azt a szart, és a negyedik után már nehezen állsz fel. Nekem pont négy darab csúszott le. Illetve volt egy ötödik is a NoRelaxban. Reggel három és négy között feküdtünk le aludni, és délután 1kor keltem, totál másnaposan. A szervezetemben alig volt víz, de cukor az volt bőven. Az alvással voltak nehézségek, mert a ennyi energia ital után, nem sikerült gyorsan elaludni, bár az alkoholtól meg nagyon fáradt voltam... Ami a legdurvább, hogy hallucináltam is. Teljesen felborultak a fejemben az arányok. Durva dolog volt....

Hoppá. Sikerült ma is blogot írni. XD 

 Aki jár gyakran koncertre, azt tapasztalja, hogy mennyire megváltoztak a nézői attitűdök. Öt vagy hat éve járok sűrűbben koncertekre. Régebben főleg Tankcsapdára és Alvinra jártam, ma már sokkal szélesebb a repertoárom ezen a téren. 
Egy jó Alvin koncerten régen tarajos hajú punkok, szakadt nadrágokban és kitűzőkkel teli  bőrkabátban jöttek, rendszerint a klub előtti fűben itták a kannás bort. Manapság főleg 18 éven aluliak járnak a Mókusokra, a hajuk lenyalva egy liter hajhabbal, Famous póló, ami 8 ezer ft (tudom, mert én is hordtam), csőgatya, stb. Én nem bántom ezt a stílust, nincs evvel semmi baj. De érdekes volt végignézni ezt a változást. Ami ennél is érdekesebb, hogy Alvinék az új lemezen szidják is az ilyen rajongóikat, pedig ebből van nekik a legtöbb. Hozzáteszem, még ma is szeretem a zenekart.
Hétvégén Depresszió koncerten voltam. Érdekes, egy ilyen koncerten is meg lehet figyelni az embereket. Vannak a fiatalok, kb. 16-17 éves gimisek, akik partyzni indultak. Általában mindig többen vannak, az egyik atom-részeg már a koncert előtt, vagy csak rájátszik, és a többiek ő rá vigyáznak. Vannak az "öregek", ami jelen esetben nem azt jelenti, hogy nyugdíjas vénemberek, hanem csak a környezeti fiatalságból lógnak ki. Vagy a pultnál, vagy egy asztalnál ülnek, mert (...) hát ők már nem fiatalok. Aztán nagyon sok rajongó van. Kedvenc zenekaruk pólójában feszítenek büszkén, a koncerteken meg addig ordítanak, amíg teljesen be nem rekednek. Aztán persze büszkén újságolják másoknak, mitől ilyen a hangja. Ebbe közegbe tartoztam én is sokáig. Most már nem mindig zenekaros póló van rajtam, és már a pogóhoz is több pia kell, vagy nagyobb hangulat.

 Tegnap Tatabányán volt koncertünk. Pallai Produkciós buli volt, tudtam, hogy mire számíthatok, de jó értelemben. A Sportcsarnok volt a helyszín, az öltözőben sör ami ugyan hugymeleg volt, de jól esett. 

Amikor beszálltam a buszba, még abban a tudatban voltam, hogy Nemes Laci barátom, és a zenekar hangmérnöke kórházban van, és a mai bulit ki fogja hagyni. Később mondták, hogy jön Nemes, aminek nagyon örültem. Fecó még hozzátette, hogy még egy barátunk is csatlakozik hozzánk, a "műosztrák" Zoli. Ezek után még jobb kedvem volt.

A koncertet kicsit előbb kezdtük, és talán egy picit meg is csúsztunk a végére(?). Probléma nem volt belőle, nagyon jó hangulatban zajlott le a koncert. Kiválóan sikerült most a repertoár. Az új számok közül is sokat eljátszottunk, és a régiek sem hiányoztak. A koncert végén pedig sok régi ismerőssel is össze futottam. Ennél jobban már nem is sikerülhetett volna a party. 
Hazafelé még úgy "igényesen" iszogattunk...  Nagyon jó este volt...

Normális esetben korábban kelek fel mindenkinél. Ma reggel is így volt, Doda még bőven aludt, én meg már unatkoztam. Elkezdtem rajzolni a telefonomban. Nagyon jó a Paint a telefonon, nagyon jól el lehet vele szórakozni. 
Mint Örkény István: figyelem, a rajzok teljes értékű művek, egyszerűségük ellenére is... ha nem érti az ember, nézze meg még1x. 

 Még jelen pillanatban is tart a King Kong című film a tv-ben. huuu

Úgy gondoltam írok erről pár sort. Először is nem szeretek filmeket így kritizálni, de most kivételt teszek, és nem is várom meg a film végét sem.
Az első ami számomra szórakoztató volt ebben a filmben, az maga a történet. A nagy majom szerelmes lesz a kajába, az áldozati bárányba, a nőbe. King Kongról még annyit, hogy nevet, amikor a Ann, a főhősnő színészkedik neki egy sziklán. Majd amikor abbahagyja, hatalmas düh rohamokban tör ki. Erős párhuzam van a majom és a férfi közt, főleg, mert az egész film igazából arról szól, hogy ha a szerelem vezérli az embert, simán szembeszáll a kannibálokkal, egy sereg dínóval, egy óriás majommal, a természettel, de akár felmászik az Empire State Building tetejére is.
Apropó dínó. A film folyamán, amikor a háztömb méretű őslények üldözik a maroknyi ember csoportot, az egyik fejbe rúgja az egyik kis Raptort. bazmeg. Fejbe rúgja. Akkora volt az ember mint az állat feje, de lesújtott mint Rooney kedden a Chelsea ellen. Igaz a Manchester United kikapott, kíváncsi vagyok hogy boldogulnak az emberek King Konggal.

Amúgy Doda annyit mondott erre, ezen csak egy férfi tud röhögni....  

 Tegnap a Josefina Blues Bellben játszottunk. A szombat, az indulásánál nehézségek ütközött. Pénteken egy haverom koncertjére látogattam Dodával, és pár ZSKF-es emberkével. Nagyon jó party volt, a koncert is nagyon jó volt. Másnapos nem voltam, de fáradt voltam egész szombaton. 

A szokásos koncert előtti, délutáni alvás is elmaradt, helyette a YouTube-n szórakoztam el az időt. De nem is volt semmi baj, alig vártam, hogy végre induljunk el, és csendüljön fel az Intro, és rockandroll. Fél11 körül meg is történt. Jött az intro, és az Őrületes Rock and Roll, ami az egyik új számunk. Tipikus koncertkezdő nóta, és zúztunk. Nagyon jól ment a koncert. Nyomtuk a számokat, az emberek pedig (főleg itt a Josefinában) mindíg be tudják bizonyítani, hogy kis helyen is lehet táncolni sokan. Ezen a helyen a színpad előtt nincs hely ilyesmire, de aztán rájön az ember, hogy mégis van. Csodálatos dolog. Ez a rock and roll köre: a közönség jól érzi magát a koncerten, örül, hogy minket lát, mi pedig nagyon élvezzük a bulit, mert játszunk, és a nézőknek is tetszik. Imádom! Nagyon jó este volt. Nagyon.

A vasárnap is nehezen indul, de ez így is végződik... 

 Tegnap volt az Esti Showder 250. jubileumi adása. Hát, így kívülről egészen más. Nekem ami a legkellemetlenebb volt, h NonStop Zsoltit, aki a beatbox részét adta a dolognak, nem mutatták be. Az oké, h mostanában elég híresek, de hát akkor is. Mind1. Legyen az RTL gondja az, hogy a néző nem tudja kit néz.

Én ebben a műsorban, ebben a számban nem találtam a helyem. A Kolektiv Elhüjülés egy nagyon jó szám, és jó a szövege is, nagyon szeretem, de ez egy rap. Most ki kellett ÁLLNOM a színpadra, egy ezer forintos kis játék xilofonnal, és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal. Nem volt előttem a dobom, nem tudtam mibe kapaszkodni, nem volt semmi a közönség és én köztem. Megszoktam, hogy a háttérben ülök, előttem van a nagy hangszerem, és a színpadon meg van a kis szférám, ami nem privát, se intim. Most meg azt mondják nekem, álljak ki és xilofonozzak, és táncoljak. Végül is megtettem, és élveztem is. Kis idő múlva ezeket a dogokat is még jobban fogom kezelni! Majd meglátja mindenki. A végeredmény meg ez lett, az új Beatrice album címadó dala lement a tv-ben, aminek nagyon örülök. Igen! Csináltunk a RAP számot. Fél évig próbáltunk eljutni a végeredményig, született sok variáció, és végül megszületett a szám is. Légy üdvözölve az új világban, a kollektív elhülyülés századában!

Egy nap 2 Blogbejegyzés? Igen! 

A múlt hét második felét Szolnokon töltöttem. A Denevér hangstúdió elég híres szakmai körökben, legalábbis úgy veszem észre. Sok zenekar jár oda, köztük a Dalriada, Hobo, Iron Maindem, stb. ...és most a Beatrice. Életem első komoly munkájára készültem. Volt már egy koncert dvd amin szerepeltem, de az egy móka lett. Annyi haszna van számomra, hogy nem felejtem el, azt a korszakát a zenekarnak, emellett egy csodálatos élmény volt, egy telt házas PeCsa előtt színpadra lépni.
Az új albumot nagyon jól akartam befejezni. Azt akartam, hogy hallják az emberek, miért én lettem a zenekar dobosa egy évvel ezelőtt. Minden meg volt írva. Minden készen állt. Nem szeretem azokat az albumokat, amiken hallatszik, hogy egy számban a dobok 2-3 sémából állnak, és váltogatják egymást. A Kolektiv Elüjülés (lemezcím) nem is lesz ilyen. Igazából nem is figyeltem a dobtémákra, csak becsuktam a szemem, és jött, ami jött. Hát kúrvajól sikerült. Tetszett a Bélának, a felvétel vezetőnek. Fecónak, a zenekar basszus gitárosának, és tetszett édesapámnak is. Nekem nagyon sokat jelent, hogy ő is rábólintson és tetsszen neki. Az egész munka alatt az járt a fejemben, vajon mit fog rá mondani apu. Jól sültek el a dolgok, és ami a legfontosabb, tetszett nekem is.

A jövőhéten jön a basszus felvétel, utána a gitárok felvétele, majd az ének. Még 1 hónap minimum, mire hallhatjuk a kész anyagot, de már nagyon várom. A dobok nagyon jók lettek, nagyon bizakodó vagyok...
Emberek! Jön a Kolektiv Elhüjülés! 

Érdekes dolog ez a főiskola. Minden félévben érdekesebbnél, érdekesebb tantárgyakkal találkozik az ember. 3 hónapon keresztül tanulja, levizsgázik belőle, és kész. Sokféle dologba belekóstol, végül amennyi megmarad, annyiból táplálkozik később.
Blogjelenség... Kérdeztem erről embereket, azt mondták, hogy tök jó lehet, de minek fél évig tanulni. Végül felvettem, és ez a blog a feladat. hm.

Meghívták a Beatricét a 250. Fábry Showba. Igazából Feró és Geszti volt a 2 vendég jelölt, de kiharcoltunk egy nótát. Azt mondták nem fér bele még 1 zenekar a műsorba, de minket nem érdekelt, és megoldottuk összesen 6 csatornában, és 4 mikrofonban. A dal, a hamarosan megjelenő új nagylemezünk címadó nótája. Nagyon kíváncsi vagyok magamra. Magammal szemben nagyon erős kritikus vagyok. A tv-s szerepléseim sosem tetszettek nekem, pedig sokan dicsértek. Most itt van Fábry, ahol nem is a saját hangszeremen játszottam, és nem is tudtam mit csinálok. Egy fél napba került az az 1 perc, amit látni fognak a nézők csütörtökön. Múltkor 3 percet szerepeltünk a műsorban, és az 2 napba került. De megérte. NonStop Zsoltival (aki csatlakozott hozzánk erre a produkcióra), nagyon jól összehaverkodtunk. Szeretjük a Showder Klubbot, és találkoztunk Kiss Ádámmal a cigizőben, aki meglepően nem is olyan kicsi, hanem magas. Dombi viszont igen alacsony. A nyakamig ér a srác. Aranyossy Peti meg olyan, amilyennek látszik. Pösze, kicsi, dagi, és bárhol van fröcsköli a poénokat. 
Izgalmas nap volt...