NagyHunorAttila

 Aki jár gyakran koncertre, azt tapasztalja, hogy mennyire megváltoztak a nézői attitűdök. Öt vagy hat éve járok sűrűbben koncertekre. Régebben főleg Tankcsapdára és Alvinra jártam, ma már sokkal szélesebb a repertoárom ezen a téren. 
Egy jó Alvin koncerten régen tarajos hajú punkok, szakadt nadrágokban és kitűzőkkel teli  bőrkabátban jöttek, rendszerint a klub előtti fűben itták a kannás bort. Manapság főleg 18 éven aluliak járnak a Mókusokra, a hajuk lenyalva egy liter hajhabbal, Famous póló, ami 8 ezer ft (tudom, mert én is hordtam), csőgatya, stb. Én nem bántom ezt a stílust, nincs evvel semmi baj. De érdekes volt végignézni ezt a változást. Ami ennél is érdekesebb, hogy Alvinék az új lemezen szidják is az ilyen rajongóikat, pedig ebből van nekik a legtöbb. Hozzáteszem, még ma is szeretem a zenekart.
Hétvégén Depresszió koncerten voltam. Érdekes, egy ilyen koncerten is meg lehet figyelni az embereket. Vannak a fiatalok, kb. 16-17 éves gimisek, akik partyzni indultak. Általában mindig többen vannak, az egyik atom-részeg már a koncert előtt, vagy csak rájátszik, és a többiek ő rá vigyáznak. Vannak az "öregek", ami jelen esetben nem azt jelenti, hogy nyugdíjas vénemberek, hanem csak a környezeti fiatalságból lógnak ki. Vagy a pultnál, vagy egy asztalnál ülnek, mert (...) hát ők már nem fiatalok. Aztán nagyon sok rajongó van. Kedvenc zenekaruk pólójában feszítenek büszkén, a koncerteken meg addig ordítanak, amíg teljesen be nem rekednek. Aztán persze büszkén újságolják másoknak, mitől ilyen a hangja. Ebbe közegbe tartoztam én is sokáig. Most már nem mindig zenekaros póló van rajtam, és már a pogóhoz is több pia kell, vagy nagyobb hangulat.