Háát. A tegnapi koncert igencsak hosszúra nyúlt, de most nem azért mert nagyon élveztük a koncertet és nem akartunk lejönni a színpadról. Persze nagyon élveztük a koncertet és jó is volt minden, a hangulat is az egeket ostromolta. De hát a zenész is ember...
Történt, hogy 23 órán keresztül nem ettem semmi. Csak úgy poénból. Aztán ebédként leves, rántott szelet, rizs, és este koncert Orosházán, a Libamáj Fesztiválon. Mondanom sem kell, hogy nagyon finom ételek voltak, és mi éhesek is voltunk. Libacomb + párolt káposzta. uuuu. imádom. Ennyi kaja egy helyen. Hát nem nagyon fér el. Szóval valamit ki kell dobni az egészség érdekében. Körbenézek. Egy toytoy????? basszus. EGY TOYTOY? 5 perc múlva kezdés, másfél óra koncert, pakolás, 200 kilométer hazaút, úúúú bazmeg. No mind1. Optimistán bele a reménytelenségbe, avagy nincs más hátra mint előre, amúgy is enyhültek a dolgok. Viszont a koncert vége felé halmozottan tört elő megint, és még tudtam, hogy még tuti három szám van hátra, mert mindig azok az utolsók. De akkor jött még egy. na neee. itt van végem. Szóljak Viktornak, hogy most akkor gitárszóló én meg jövök mindjárt?? nem. mindjárt vége. már csak 3 szám, ennek mindjárt vége. NE DUMÁLJ MÁR BASSZUS HANEM KEZDJÜK EL AZ BÚCSÚ NÓTÁT!!!! Már csak 1 refrén, még énekel a közönség. VÉGE. Van zsepim is :) dobverő le, VIGYÁZZ, színpadról le, és még mindig csak egy toytoy van, na mind1, nincs más, én meg, háát... az ember néha még egy ilyen 1x1 méteres, undorító, büdös izének is tud örülni...
Szóval a jó tanács kezdő zenészeknek, hogy figyeljenek oda, hogy mennek fel a színpadra, mert nagyon keserves dolgokat tud művelni egy ilyen "fájdalom".
