Tegnap volt az Esti Showder 250. jubileumi adása. Hát, így kívülről egészen más. Nekem ami a legkellemetlenebb volt, h NonStop Zsoltit, aki a beatbox részét adta a dolognak, nem mutatták be. Az oké, h mostanában elég híresek, de hát akkor is. Mind1. Legyen az RTL gondja az, hogy a néző nem tudja kit néz.
Én ebben a műsorban, ebben a számban nem találtam a helyem. A Kolektiv Elhüjülés egy nagyon jó szám, és jó a szövege is, nagyon szeretem, de ez egy rap. Most ki kellett ÁLLNOM a színpadra, egy ezer forintos kis játék xilofonnal, és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal. Nem volt előttem a dobom, nem tudtam mibe kapaszkodni, nem volt semmi a közönség és én köztem. Megszoktam, hogy a háttérben ülök, előttem van a nagy hangszerem, és a színpadon meg van a kis szférám, ami nem privát, se intim. Most meg azt mondják nekem, álljak ki és xilofonozzak, és táncoljak. Végül is megtettem, és élveztem is. Kis idő múlva ezeket a dogokat is még jobban fogom kezelni! Majd meglátja mindenki. A végeredmény meg ez lett, az új Beatrice album címadó dala lement a tv-ben, aminek nagyon örülök. Igen! Csináltunk a RAP számot. Fél évig próbáltunk eljutni a végeredményig, született sok variáció, és végül megszületett a szám is. Légy üdvözölve az új világban, a kollektív elhülyülés századában!
