Széles Tamás tanár úr érdekes feladatot adott fel házinak. Írj egy mesét... (a tantárgy neve: BESZÉDTECHNIKA...)
Íme az én remekművem (nem szóról szóra mert a Tanár úr el teccette venni az eredeti példányt amiből csak egy (1) darab volt...)
Lehetetlen megkapni minden lányt
Írta Nagy Hunor Attila meséje
Hol volt, hol nem, Európa szívében, Magyarországon, annak is a fővárosában egy költő. Hasonlóan a kor többi írójához, ő is főként a kávéházban üldögélt egész nap és írogatta verseit. Legjobban Goethe - t és Gogolt szerette olvasni, belőlük merített ihletet.
Egy napon, ugyanúgy mint az előtti reggelen, besétált a Vörösmarty téri Gerbaudba. Kért egy Kávét, egy krémest, egy limonádét és belemerült Goethe egyik könyvébe. Az egyik passzuson elgondolkodott, hogy a nagy német költő, az ő mentora, mit is gondolhatott, amikor e szent sorokat leírta. De történt valami ami megzavarta Költőt. A Gerbaud cukrászda ajtajában megjelent egy nő. Fodros szoknyájába belekapott a szellő, rövid ujjú inge feszült kecses domborulatain. A Költőt kizökkentette a gondolataiból, pedig erre eddig még soha nem volt példa. A hölgy leült egy asztalhoz, és kért a pincértől két gombóc vaníliát. A költőnk a szemét nem bírta levenni róla. Hogy is tudta volna, amikor már régen nem volt nő közelében, és amikor mégis olyanra fordult a szituáció, a zavarodottság mindig elrontotta a pillanatot.
A hölgy elfogyasztotta a fagylaltot, és távozott. Nem tudott megnyugodni a Költő. Nem tudta elképzelni még egy órával ezelőtt, hogy miközben ő a világirodalom nagyjait elemzi, egy nő miatt így fel tud borulni. Kért egy Sherry-t. Megitta. Kért még egyet. Azt is megitta. Belebújt újra a könyvbe. Újra átjárta egész képzelőerejét Goethe filozófiai gondolata.
De ekkor megjelent az ajtóban egy hölgy. Körülnézett a kávéházban, majd leült egy asztalhoz. A költő érezte, hogy szerelem ég fiatal szívében, ma már másodszorra. Valami ismét megmozdult benne. Az összes írónak még a nevét is elfelejtette. Szűknek érezte a cukrászdát, verejtékezett, és zavarba jött. Rágyújtott egy cigarettára, és nézte csak nézte a hölgyet. Magában eltervezte, hogy oda lép a nőhöz, meghívja egy italra, sétálnak a parkban kézen fogva, csillagot választanak este, szerelmet vall neki, megkéri a kezét egy szép napon, Párizsba mennek nászútra, 2 gyerekük lesz az egyik lesz Schiller a másik Tolsztoj, és élnek amíg meg nem halnak. De ekkor a nő benyúlt a táskájába, elővett ő is egy doboz szűrőmentes cigarettát, egy szálat a szájába tett, és szívta volna de nem volt mivel meggyújtani. Körbenézett, ki az, aki még hódol e károsa szokásnak, és tudna neki tüzet adni. A Költő volt az egyedüli füstös a kávéházban, így hát felé indult el. A Költő érezte a vesztét. Bármit meg tett volna, hogy elkerülje a közelgő veszélyt, de már nem volt mit tenni, mert a hölgy ott állt előtte. Parfüm illata csak olaj volt a tűzre.
- Elnézést! Kérhetek tüzet?
A Költő érezte ahogyan elvörösödik, szíve sebesen dobogott, és majd szét akart robbanni legbelül. Nem tudott mit mondani, csak kifutott és menekült hazáig....
Teljesen megváltozott másnapra a Költőnk.. Új ihletett kapott a hölgyek iránt táplált érzelmeiből. Legújabb verses kötetének címe az lett, ami e mese tanulsága is: Lehetetlen megkapni minden lányt, de törekedni kell rá!
