Már nem először kérdezték tőlem Beatrice rajongók, miként látom a zenekar mostani felállásával kapcsolatban azt, hogy én leszek - e a zenekar utolsó ritmus felelőse, vagy lesz nekem is utódom?Erről én ezt gondolom, hogy 21 évesen ilyen kérdésekről beszélni nem fontos. Persze az ember (legalábbis én), mindig gondolkodik a holnapon, és próbál a mostani helyzethez képest fejlődést mutatni a jövőben. Az ország egyik leghíresebb zenekarában játszom, élén egy rock sztárral, egy példaképpel, egy legendával. Ő az édesapám. Lehet, hogy benne van a korban, de nem még bőven nem fejezte be azt, amit elkezdett sok évvel ezelőtt. Annyi mindent kaptam az édesapámtól, hogy ameddig ő szeretné, én addig fogom segíteni. Ez a zenekar nekem tényleg a családom. Laczik Fecó már akkor ismert, amikor én még elemibe sem jártam, és azt sem tudtam mi az a dob. Ők csinálták belőlem azt, ami most vagyok, legyen az bármi.
Fogalmam sincs, mit hoz a jövő (szerencsére). Ettől izgalmas a party (az élet). Most boldog vagyok, és szentimentális a hangulatom. A jövőről annyit, hogy optimistán bele a reménytelenségbe! Minden jót adjon az ég!
